Mi is valójában ez a zanza ?
A zsugorított emberfej, a "zanza" az indiánok varázserejű fétise volt: a termékenység-varázslás alkalmából a megölt ellenfél zsugorított fejét a harcosok nyakba akasztva viselték. A különleges eljárással készült ereklye megőrizte az eredeti arcvonásokat.
Kik használták(használják)?
Több terület több fejvadász törzse, így például a Peru és Equador őserdeiben élő jivaró indián törzsek, illetve Pápua-Új-Guinea egyes bennszülött törzsei. Az Amazonasban élő őslakosok a mai napig használják ezt az eljárást.
Hogyan készül:
“Egyes törzsek, elsősorban a harcias jivarók áldozataikat megcsonkítják, fejüket levágják, majd megnyúzzák. A bőrt összevarrják, aztán a fejet hosszú hajánál fogva forró vízbe lógatják, és megfőzik. Az ajkakat és a szemek nyílását összevarrják, így a trófea megőrzi eredeti alakját, s így egyben annak is elejét veszik, hogy a fejben lakozó» ellenséges szellem «esetleg kiszabadulhassék. Ezután a fejben forró homokot rázogatnak, s hosszú hetekig egy zárt cserépedényben tartják, ahol a bőr lassan megszárad, s nagyobb ököl nagyságúra zsugorodik össze, de az arcvonások teljesen megőrzik eredeti jellegüket. Ezeket a tszantsza-fejeket [ma használatos kifejezéssel:» zanza «] varázseszközként és harci zsákmányként kezelték."
Egy másik leírás szerint:
"A fejeket először is megnyúzzák, bár ezt a műveletet gyakran már a mészárlás helyszínén elvégzik, nehogy a bőr közben összeszáradjon. A nyúzásnál a bőrt olykor hátul felhasítják, hogy a koponyát könnyebben ki lehessen emelni.
A koponya kiemelése után a bőrt összevarrják. Azután a fejet hosszú hajánál fogva forró vízbe lógatják és megfőzik. Az ajkakat három függőleges, három-négy hüvelyk hosszú tüskével összetűzik és pálmarostokkal átkötözik. Így a fej megőrzi eredeti alakját, és ez a kikészítési mód egyben annak is elejét veszi, hogy a benne lakozó rosszindulatú szellem a fejvadász ellen áskálódhassék.
Ezek után a fejben forró homokot rázogatnak ide-oda. Ez a hosszú és unalmas munka hetekig, sőt hónapokig tart, mert nem szabad elsietni. A zsugorítás ideje alatt a fejet köcsögben tartják, és csak akkor veszik onnét elő, ha újabb forró homokos kezelésre van szükség. Most azután a bőrt belül letisztogatják, kívül forró kővel kivasalják, és ujjaikkal megformálják. Ilyen módon eltávolítják róla a zsírt és a tszansza lassan, lassan megszárad, merevvé, vékony héjúvá, mumifikálttá válik. Bár a fülek kissé hosszúak maradnak, amolyan bokszolófülek lesznek, de az arcvonások teljesen megőrzik eredeti, emberi jellegüket. A fejet azután feketére festik. Az ajakba szúrt tüskéket eltávolítják, a három lyukpárba pálmarostokat fűznek, amelyek aztán az ajkakról fityegnek alá. Ugyanakkor a fejet rendszerint fel is díszítik, a homlok köré tollakat vagy majombőr-szalagokat fonnak.”
Mire való valójában a zanza?
A pápuáknál “Sok helyütt bizonyos idő elteltével a halottak koponyáját – többnyire a hivatalos ünnep után – kiássák, megtisztítják és lakóházban helyezik el. Igen gyakori az is, hogy a koponyát agyaggal élethű képmássá alakítják, melyen a szemet kagyló vagy csigaház jelzi. A koponyára valódi hajat ragasztanak. A Sepik mentén az így kidolgozott koponyákra ráfestik még azt a harci díszt is, melyet a halott életében hordott. Ilyen kivételes bánásmódban elsősorban azoknak a kiváló személyiségeknek a koponyái részesülnek, akik a faluközösségben fontos szerepet játszottak. A koponyákat azután a szertartási házban, festett deszkákon sorba rakják. Ételt és italt – s ez igen jellemző – tesznek eléjük, hogy semmiben se szenvedjenek szükséget. E koponyákhoz fordulnak a hozzátartozók gondjaikkal és kívánságaikkal; a» halott «számukra még jelen van, tőle várnak segítséget. De a Pápua-öböl környékén élő törzsek körében arra is találunk példát, hogy a koponyatiszteletnél – ahogyan ezt a szokást nevezik – a félelem érzése túlsúlyba kerülhet. Itt ugyanis a koponyát ismét a földbe ássák, ezzel a nyomatékos intéssel:» Ne térj többé vissza! «
